1.fejezet-A vásárlás

Blackek

1.fejezet

(Bella Black szemszöge)

-Joshua!Nem igaz hogy nem tudsz időben ideérni!Még a végén itt hagyunk!-kiabáltam,mert tudtam hogy ezzel rávehetem hogy siessen.Éppen vásárolni indultunk.Alice,amikor  még itt voltak,sikeresen rászoktatott a vásárlásra és azóta hetente legalább 3-szor bemegyek a Seattle-i plázába.A Cullenek már 50 éve elhagytak.Azóta sok dolog történt velem.Átvettem Jacob nevét és született tőle 2gyönyörű gyermekem,valamint vámpírrá váltam.De ez hosszú történet…Talán később elmesélem!
-Itt vagyok már!Megint vásárolni megyünk?Anya,ha hetente 3-szor nem megyünk Seattle-be akkor egyszer  se!Leszálhatnál már a plázáról!Még a végén kitiltanak  minket a boltokból a sok vásárlás miatt!-jött le panaszkodva a lépcsőn Joshua.Nem szerettem amikor ilyen.Az apja is ezt szokta csinálni.

–Ne nyavajogj annyit!Ez nevetséges.A boltosok kedvelnek minket,ráadásul Ashley is szeret vásárolni!-És meg is jelent az emlegetett szamár,Ashley személyében.

-Anya,ma nem mehetek veletek…Ma délelőtt én járőrözök apával.Pedig mennyire elmennék!Néznél nekem egy vörös estélyit az őszi iskolakezdő bálra?-kérdezte lányom.Ilyenkor nagyon tudott szomorkodni…Szegénykém nem szerette hogy az egész falka belelát a fejébe.Bár ezt tulajdonképp meg is értem.
–Persze kincsem!Bármikor!-mosolyodtam el.Majd el is indultunk Joshua-val  Seattle-be.

(Joshua Cullen Black szemszöge)

Annyira untam már hogy mindig én voltam a málhás szamár!Gyakran úgy néztem ki,mint egy teljes díszben pompázó fenyőfa…De hát itt anya a főnök!

Amint beértünk anya kedvenc ruhaboltjába megcsapta orromat az az undorító,édeskés bűz.                                                   –Anya!-szóltam neki.

-Igen,Joshua?-kérdezett vissza.

-Vámpírt érzek.-magyaráztam idegesen.-Szólni kéne a falkának!

-Várj kicsim!Hadd szimatoljak körbe én is!-és megtartva szavát felemelte fejét és szimatolni kezdett.-Ne aggódj!Ezt a szagot én ismerem.Gyere,menjünk közelebb!

-De anyu!-nyavalyogtam.

-Nem lesz semmi baj!Hidj nekem!-győzködött,s végül hittem neki.Jobb szaglása volt mint bárkinek akit ismerek,ha ő azt mondja a vámpír nem veszélyes,hát nem az!

-Rendben.-sóhajtottam lemondóan.

(Bella Black szemszöge)

Biztos voltam benne hogy én ismerem ezt a szagot.Ez Alice,Rosalie és Emett szaga.

Lassan követtem a „szagnyomot”,Joshua pedig követett engem.Mikor odaértünk megláttam Alice-t amint a Rosalie-n lévő csodálatos,testhezálló ruhát nézte.

-Hmm…Ez nem lesz jó!Próbálj fel egy másikat!-ajánlotta.Meg akartam őket lepni ezért intettem Joshua-nak hogy várjon és közelebb lopakodtam.Mikor már az Alice háta mögötti ruhaálvány mögött bújtam meg,gondolkoztam még egy kicsit,és ráugrottam a hátára.

-ÁÁÁÁÁÁÁ!-sikított fel fülsüketítően,miközben Emett csak döbbenten nézett.Na,ezt se hittem volna!Emett nem nevet egy ilyen jó tréfán?Kellemesen csalódtam amikor Emett hirtelen röhögni kezdett.Majd csatlakozott a kacagáshoz Rosalie is.Elice pedig dühösen morgott,mert nem tudta ki vagyok.

-Ki vagy te?Mond meg azonnal vagy széttéplek!-morogta oda nekem.

-A nevemet akarod?Hát megmondom.Bella Black-nek hívnak.

-Bella Black?-kérdezte döbbenten.-Leszállnál kérlek a hátamról?Szeretném megnézni hogy tényleg az vagy-e akire gondolok.-mondta.És most hallottam a hangján hogy vigyorog.

-Az én anyámnak senki sem mondhatja meg hogy mit csináljon!Tűnj innen!Akár a falkát is riaszthatom.-fenyegetőzött Ashley.Pedig én azt hittem hogy ma ő járőrözik…Elég döbbent képet vághattam mert Emett egy pillanat múlva már a földön fetrengett a röhögéstől.

-Na de Ashley!Ő a barátnőm.-mondtam miközben lekászálódtam Alice hátáról.-Egyébként is.Te hogy kerülsz ide?Ma nem te járőrözöl apáddal?

-Nekem kéne…De megszöktem.Azt gondoltam hogy felesleges.És ha ők itt tényleg nem veszélyesek,igazam is volt.Várjunk csak!-szinte láttam ahogy kigyullad a feje fölött az égő,mint a mesékben.-Megnézhetném a szemedet?-kérdezte Alice-től.Alice furcsa képet vágott,gondolkodott egy kicsit majd bólintott és Ashley-re emelte tekintetét.

-Jól van!Olyan szemed van mint anyának.Te nem ölsz embert.-mondta határozottan.

-Jaj,Ashley!-Néztem rá szemrehányóan.-Megmondtam hogy ők nem bántanak.

-Én tudom!De nem szoktam neked hinni…A hazugságról jut eszembe,őt hogy hívják?-mutatott Rosalie-ra.

-Ő ott Rosalie.-válaszoltam kérdésére.

-Rendben.Rosalie?Kérlek megmutatnád hogy honnan szerezted azt a gyönyörű vörös estélyit?-kérdezte.Rosaliue bólintott  és már rohant is.

-Emett!Ugye tudod hogy megegyeztünk?

-Hát persze édesem!Már megyek is!Szívesen álldogálok egy ruhabolt közepén,feldíszített fenyőfaként…-morogta még maga elé,majd elrohant.

-Na és Alice?-kérdeztem legjobb barátnőm.-Történt mostanában valami érdekes?Hogy vannak a többiek?Carlisle jól van?Még mindig ugyanolyan tehetséges orvos?És Esme?Ugye ő is rendben van?Rosalie és Emett?Nem történt velük semmi baj?Te is jól vagy?Gondolom ,igen.Jasper hogy érzi magát?És Edward?

No de Bella!-méltatlankodott.-Ennyi kérdésre nem tudok választ adni.Mindenki jól van,persze.Edward-al történt néhány érdekes dolog.De ez hosszú történet…-látva türelmetlen arcomat,rögtön belekezdett.-Az egész úgy kezdődött hogy…

Tudom  hogy milyen idegtépő tud lenni egy függővég,de föl akarom kelteni az érdeklődést.Később már nem lesz ilyen,ha elég sokan olvassátok a blogot. ;)

Addig is:Komikat!!! :D